nem érdekel mit mond Dóri

Zúg a szél a bolond szél
a koponyádban
eső csapkod agyvelőd partjain
cethalam, cethalam,
engedj ki a fényre
ne tagadd le előlem a napfényt.

ha kicsit balra nézel...

... látod, hogy egy új blogot találtam. Költőnő, miaszösz. :) Tőle veszem én is a bátorságot majd, hogy verseket is föltegyek. Dóri nem akarja engedni. Ezt az egész blogolást igazából nem nézi jó szemmel. Nem tudom - én úgy látom, Annának sem árt. Nem dicsérem, tessék megnézni a verseit, az mindennél többet mond :)

séta

Tegnap este, Fóton. Kicsit végre kiszabadulhattam, és kinyújtóztatthattam elgémberedett lelkemet. Sötét volt, és varázslatos minden. A lényeget talán csak versben tudom leírni. Alig várom az újabb kimenőt már. Furcsa ez nagyon, de szép, csudaszép.

napjaim

Most szürke és fáradt minden. Többek között én is. Írnom kéne, és egyszerűen nem megy. Nem jön. Ez igen szemét dolog - elvégre, nekem még nincs jogom az alkotói válsághoz. Külön szemétség, hogy Dóri alkotói válságait is megszívom. Élni akarok lenni akarok - de szabad akarok lenni. Egy kész lehetetlenség mrá maga a tény, hogy megszülettem. Most abbahagyom a buta blogolást, és ezt végiggondolom normálisan, hogy legyenek felnőttes, kerek és felelősségteljes gondolatok is a fejemben.

így, elsőnek

Mi késztetett arra, hogy blogot írjak? Fene tudja. Talán Közös Ismerős. Vagy a mezei kalandvágy. Félek azért tőle, de valahol úgy érzem, kell. Nem akarok nyomtalanul eltűnni. Most feltűnök, hogy észrevegyétek, ha hirtelen nem leszek.
Nem akarok blogon élni. Nem vagyok virtuális személy. Létezem, minden erőmmel és tudásommal és észlelésemmel léteze,.
Ugye, ti is látjátok, hogy létezem.