Nem igazság

Mert én rossz vagyok, és azért vagyok rossz, hogy vegyen észre. De nem, nem vagyok szerelmes, csak ez a furcsa harc van, hogy nem győzöm bizonyítani, hogy ezen az egész kerek világon talán csak én vagyok a megfelelő ellenfél neki.
És azt akarom hogy harcoljon velem, akár, csak vegyen észre csak foglalkozzon velem, csak legyen legalább annyi álmatlan éjszakája miattam, amennyit én szenvedtem tőle.
nem, azért sem vagyok szerelmes.
Kiesek lassan mindenki életéből, és fáj.
De az övé... Azért nem akarom elengedni, mert az olyan, mint egy kudarc.
Alig ismerem még.

Törőszúzós

Én nem tudom, mi van vele, de már szinte lehetetlen együtt élnünk. Tegnap nagyon kivolt, és leverte a kispolcról a sminkjeimet, leszedte a tükröt.
Csak áldani tudom a sorsot, hogy telt az önuralmából annyira, hogy nem törte össze. (megölt volna.)
De szerencsére lerántotta a törülközőmet is, így a parfümös üvegcsém arra esett - és nem tört össze. A rúzsom tört el, az a csempére esett. De, különben is, akinek ilyen fehér a bőre, csak ne rúzsozzon.
A leginkább az fáj, hogy miért az én cuccaim - persze, adott volt, hiszen egy fürdőszobát használunk, de akkor is.
Ráadásul, tudom, hogy nem velem van baja. Még áttételesen sem.
Félek - tudom, milyen önző ez a félelem is - de félek, hogy ki vigyáz rám, ha ő is ennyire lebetegszik.
Őrizni kell engem, mint valami lángot.

(Most lépett be hozzám. Kicsit összetakarított. Bocsánatot kért.
-Szétszóródott a szemhéjfestéked is. Majd veszek helyette újat. Kéket.)