palackposta

Mert én most hajótöröttként csimpaszkodom a saját lelkembe, és, az egész emberiség kamaszkorába.
És szerelmes akarok lenni, mert az dobog bennem, mert a szívem szerelemből van. És nem akarok szerelmes lenni, mert céltábla a szívem és eltalálják, és eltulajdonítják tőlem a szerelmemet.
És megint zavarba tudnak hozni, és én csak szenvedek abban a sűrű, édes fájdalomban, amit végső soron magamnak teremtettem.
És újra írok. Élek.

Igazán, igazán...

hol az életem. Ma, Dóri ment haza este fél kilenckor - meg vele én, vagy én mentem, és ő lebegett utánam, a fene tudja már, de a hangulatunk, az megint egy volt egy pillanatra, mint az anyáké a magzatukkal.
Arra gondoltam, hogy annyi mindenkiért aggódik és értem is aggódott - most meg hiányzik az aggódása, hogy őszinte legyek - és valahogy egybe akart tenni ezekkel az emberekkel talán, hogy aggódhasson értünk együtt. Szerettem volna megismerni a világ többi Esztereit, meg a gyerekkort, mint olyat, ami még mindig nem jött el hozzám (mint a Mikulás, Nyuszi, ilyesmi.). Szerettem volna megismerni azt az összes többi tizenötévest, akik mostanra kinőtték magukat tizenhattá. Szerettem volna, ha én se növöm ki magam. Mindegy, olyan fölösleges gondok ezek. Inkább azzal kéne foglalkoznom, ami van, hogy ebből hogyan éljek.

Nyáreste

Most már nekem is kijár egy napfelkelte. Meg kéne már születnem, nagyon. Rosszul viselem a bezártságot. És, azért is ki akarok szabadulni, mert kényszeresen keresem Pétert. Persze, tudom, hogy nem lenne se a nagyonenyém fák alatt, se a vasútállomás mögött, se a virágillatoknál, de olyan jól esik elképzelni, hogy hátha ott van, elhinni, hogy amikor nem vagyok ott, ő ott jár. Olyan jó lenne azt hinni, hogy szeret, hogy van, hogy nekem is van.
Hát, ez már a múlt. Most egy újjászületés jön.

elsősorban

Lacinak.

Üres

Mert az. Nyár van, majdnem egy éve nem láttam Pétert. Amit nem meséltem, a múltkori sétámnál... Nem, ez nem blogra való. Lényeg, hogy ha rámszakad az ég, az az aranyrózsaszín naplementi, akkor sem tudok másra gondolni, akkor sem tudok másnak örülni, másra csodálkozni - csak Péter. Nem jó ám az a szerelem egy bizonyos határ fölött. Akármilyen édes, akármilyen bódító, csak keserűségből gyúrják. S - milyen különös - minél jobban fáj, minél többet csalódom, minél reménytelenebb - annál erősebb.
De most már elég legyen, Eszter. Hidd el, nem jó dolog az a szerelem.
olyan kis bolond vagyok, hát hogy vigyázzak magamra egy ilyen komoly és veszélyes világban? Szívem van, értitek, szívem van! Akárhová megyek, veszélyben vagyok, itt dobog a bordáim közt a veszély.
Te jó ég. Én biztos lázas vagyok.

nem érdekel mit mond Dóri

Zúg a szél a bolond szél
a koponyádban
eső csapkod agyvelőd partjain
cethalam, cethalam,
engedj ki a fényre
ne tagadd le előlem a napfényt.

ha kicsit balra nézel...

... látod, hogy egy új blogot találtam. Költőnő, miaszösz. :) Tőle veszem én is a bátorságot majd, hogy verseket is föltegyek. Dóri nem akarja engedni. Ezt az egész blogolást igazából nem nézi jó szemmel. Nem tudom - én úgy látom, Annának sem árt. Nem dicsérem, tessék megnézni a verseit, az mindennél többet mond :)

séta

Tegnap este, Fóton. Kicsit végre kiszabadulhattam, és kinyújtóztatthattam elgémberedett lelkemet. Sötét volt, és varázslatos minden. A lényeget talán csak versben tudom leírni. Alig várom az újabb kimenőt már. Furcsa ez nagyon, de szép, csudaszép.

napjaim

Most szürke és fáradt minden. Többek között én is. Írnom kéne, és egyszerűen nem megy. Nem jön. Ez igen szemét dolog - elvégre, nekem még nincs jogom az alkotói válsághoz. Külön szemétség, hogy Dóri alkotói válságait is megszívom. Élni akarok lenni akarok - de szabad akarok lenni. Egy kész lehetetlenség mrá maga a tény, hogy megszülettem. Most abbahagyom a buta blogolást, és ezt végiggondolom normálisan, hogy legyenek felnőttes, kerek és felelősségteljes gondolatok is a fejemben.

így, elsőnek

Mi késztetett arra, hogy blogot írjak? Fene tudja. Talán Közös Ismerős. Vagy a mezei kalandvágy. Félek azért tőle, de valahol úgy érzem, kell. Nem akarok nyomtalanul eltűnni. Most feltűnök, hogy észrevegyétek, ha hirtelen nem leszek.
Nem akarok blogon élni. Nem vagyok virtuális személy. Létezem, minden erőmmel és tudásommal és észlelésemmel léteze,.
Ugye, ti is látjátok, hogy létezem.