Mert az. Nyár van, majdnem egy éve nem láttam Pétert. Amit nem meséltem, a múltkori sétámnál... Nem, ez nem blogra való. Lényeg, hogy ha rámszakad az ég, az az aranyrózsaszín naplementi, akkor sem tudok másra gondolni, akkor sem tudok másnak örülni, másra csodálkozni - csak Péter. Nem jó ám az a szerelem egy bizonyos határ fölött. Akármilyen édes, akármilyen bódító, csak keserűségből gyúrják. S - milyen különös - minél jobban fáj, minél többet csalódom, minél reménytelenebb - annál erősebb.
De most már elég legyen, Eszter. Hidd el, nem jó dolog az a szerelem.
olyan kis bolond vagyok, hát hogy vigyázzak magamra egy ilyen komoly és veszélyes világban? Szívem van, értitek, szívem van! Akárhová megyek, veszélyben vagyok, itt dobog a bordáim közt a veszély.
Te jó ég. Én biztos lázas vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése